Február 1-2.: A fővárosban most csak egy éjszakát töltöttünk el, mert még terveztünk visszatérni. Mauritániában sokan a földön matracokon alszanak (a nappalijuk pedig egy szőnyegekkel és párnákkal kirakott nagy tér, ahol pihenni lehet), vidéken sokan sátrakban. A szállásunk estére egy társasház tetőjén felállított kis sátor volt, két matraccal és egy nagyon kedves vendéglátóval.

Mauritániába éppen ideális időszakban jöttünk, hiszen napközben a hőmérséklet csak kb. 30 fokig emelkedik fel , szemben a kb. 45 fokos nyári hőséggel. A sivatagi klíma miatt éjjel nagyon lehűlt a levegő, jól fel kellett öltöznünk, mert végig 5-15 fok közötti hőmérsékletben aludtunk. Itt a fővárosban még mindig nagyon fújt a szél – szerencsére ez a későbbi napokban mérséklődött.

A fővárosból Terjit oázisába vettük az irányt. Pár száz kilométeren keresztül inkább unalmas sivatagi síkságon haladtunk keresztül, amikor egyszer csak a távolban hegyeket pillantottunk meg. A hegyek előtt hatalmas dűnék terültek el, ahogy közeledtünk az oázishoz. Az oázis bejárata egy hatalmas sziklahasadék volt, amin keresztül beértünk a völgybe, ahol teljesen elállt a lélegzetünk. Sziklás hegyek, gyönyörű dűnék és végtelen pálmafák fogadtak minket.

Mivel kezdett sötétedni, kerestünk egy sátortábort, ahol eltölthetjük az éjszakát, hogy másnap felfedezzük az oázist. A szállásunk valószínűleg az egyik legszebb környezetben volt, ahol valaha jártunk, este pedig finom fűszeres zöldségragut ettünk kuszkusszal.

Mauritánia turizmusa még nagyon fejletlen, az utóbbi pár évben kezdett több hátizsákos utazó idelátogatni, főként azért, hogy a sivatagon áthaladó, több kilométer hosszú, vasércet szállító vonatra kapaszkodjanak fel, és utazzanak a tetején 20 órát. A szállásunkon találkoztunk egy szlovén utazóval, aki nagyon megörült, hogy folytathatja az utat velünk a következő sivatagi városba. Attól tartott, hogy több órát venne igénybe, amíg az út szélén várakozva jönne egy minibusz vagy megosztott taxi, ami felvenné.

Másnap besétáltunk az oázisba, ahol még több pálmafa és rengeteg zöldes-kékes víz fogadott minket. Az oázis körül ki volt jelölve egy kis ösvény, így túráztunk kicsit a folyó völgyében, átkeltünk a dűnéken és köves dombokon.