Augusztus 22-23.: A terv az volt, hogy Mozambik főútján, az N1-en vezetünk északra egészen Ilha de Moçambique-ig. Azonban az még több mint 1500 kilométerre volt, és az N1-nek híresen rossz szakaszai vannak: iszonyatosan mély kátyúk és felelőtlenül gyorsan hajtó buszok nehezítik az utat.

Alternatív útvonalként a vilanculosi hostel tulaja ajánlotta, hogy látogassuk meg a Zinave Nemzeti Parkot. Úgy gondolta, hogy tetszene nekünk, mert gyönyörűen zöld a környezet, egyre több az állat (már a Big 5 is megtalálható), és Mozambik másik híres parkjával, a Gorongosával ellentétben itt engedélyezett a self-drive, vagyis a saját autóval való bejárás. Ráadásul szerinte a belépő is nagyon kedvező árú volt. Utánanéztünk, és valóban: 3 napra, 2 éjszakára, 2 főnek kevesebb mint 17 000 forintot kellett volna fizetnünk. Írtunk is nekik WhatsAppon, de azt a választ kaptuk, hogy a park jelenleg nem látogatható, mert a kemping felújítás alatt van.

Beletörődtünk a válaszba, de másnap elmeséltük a történetet a tulaj egyik barátjának, aki nem hitt a fülének: „Miért zárnának be egy nemzeti parkot pont főszezonban, amikor nem esik az eső?” – kérdezte, majd adott egy közvetlen telefonszámot a kempinghez, hogy érdeklődjünk újra. Felhívtuk a számot, és kiderült, hogy mehetünk a parkba, de csak akkor, ha önellátóak tudunk lenni. Gyorsan bevásároltunk, majd elindultunk Zinave felé.

Az N1 tényleg elég rossz volt, kerülgettük a kátyúkat, így igazi felüdülés volt letérni a földútra. Kaptunk pontos instrukciókat, merre kell fordulnunk, és még sötétedés előtt megérkeztünk a bejárathoz, ahol kedvesen fogadtak. Mondták, hogy ráérünk másnap – vagy amikor csak akarunk – fizetni. (Mozambikban ezen sokat nevettünk: az előző országokban mindig mindent előre kellett fizetni, itt viszont szinte mindig azt mondják, hogy „majd később”, és nekünk kell keresgélnünk a tulajokat, hogy végre odaadhassuk a pénzt.)

Már a park területén láttunk egy elefántot és egy nagy csapat kafferbivalyt is. A táj igazi felüdülés volt a dél-afrikai parkok lelegelt növényei után: minden gyönyörű zöld volt.

A kempinghez érve meglepetés fogadott: volt ott egy csapat ember (bár állították, hogy nem látogatók), minket pedig elküldtek egy közeli tó mellé, hogy ott vadkempingezzünk. Mivel már majdnem lement a nap, csak gyorsan csináltunk egy adag tojást (pedig nagyon éhesek voltunk), aztán bebújtunk a kocsiba, mert úgy tudtuk, hogy az itatóhoz éjszaka elefántok, kafferbivalyok és oroszlánok is járnak.

Reggel visszamentünk a kempingbe, ahol lezuhanyozhattunk (a fürdő teljesen jó állapotban volt, semmi nem utalt felújításra), majd elmentünk a bejárathoz fizetni és kértünk egy térképet – ami az eddigiekhez képest meglepően jól volt elkészítve.

Elkezdtük bejárni a parkot, és már az első órákban láttunk orrszarvúakat és rengeteg különböző antilopot. Pont visszaértünk a kapuhoz, amikor ismét kigyulladt a check engine lámpánk (mint korábban Lesothóban), és a kocsi „limp mode”-ba váltott, vagyis csak alapjáraton működött. Szerencsére a parkban volt egy autószerelő, aki az ottani járműveket karbantartotta. Ránézett az autónkra, látta, hogy mechanikai hiba nincs, csak az egyik akkusaru volt laza – levette, visszatette, és a hibakód eltűnt egyelőre.

Délután tovább autóztunk: szép itatókat láttunk, megint találkoztunk kafferbivalyokkal, elefántokkal és orrszarvúkkal, sőt, újdonságként megpillantottuk a legnagyobb antilopfajt, az elandot is (az óriás eland akár 180 cm magas és 900 kg súlyú is lehet).

Este végül megengedték, hogy mégis a kempingben aludjunk, ahol megismerkedtünk egy fiatal zimbabwei–francia párral, akik nagyon jó ötleteket adtak, hogy merre menjünk tovább északra, hogy szép utakon kikerüljük az N1-et. A tábortűz mellett beszélgettünk, és kiderült, hogy ők is hasonlóan kerültek be: a kapunál először el akarták küldeni őket, de végül sikerült bekéretőzniük (ők egyébként a konyhát is használhatták). Nagyon furcsa volt az egész helyzet: minden adott volt, hogy a turizmus működjön – ez volt az egyik legszebb kemping, ahol eddig jártunk. A tábortűz helye egy folyóra néző teraszon volt, a víz tele krokodilokkal és vízilovakkal. Mégis valahogy elzárják az utazók elől, és csak a legkitartóbbak tudnak bejutni.

A park egyébként 1973 óta létezik, mintegy száz embert foglalkoztat, és folyamatosan telepítik vissza az állatokat, mert a megalakulása előtt az illegális vadászat miatt teljesen kipusztultak. 2022-ben hozták vissza az orrszarvúkat, ezzel Zinave lett Mozambik első Big 5 parkja. Az erdős-folyós környezet miatt mindenképpen különleges hely, nekünk az egyik kedvencünk lett, az infrastruktúra is kiépített – nem értjük, miért nem indították még be a turizmust.