Március 19-20.: Accrából Togo felé indultunk. Egy elég hosszadalmas határátkelés után (meglepően nagy volt a határ, és nem volt kiírva, hogy melyik épület micsoda), végül Loméba, a fővárosba érkeztünk. Nagyon tetszett, hogy a bevezető út végig a tengerpart mellett haladt. Loméban nem sok utcai árust láttunk, ezért Anna meghívott minket egy elmaradt szülinapi vacsorára – finom pizzát és igazi olasz gelatót ettünk. Este sétálni indultunk, és egy nagyon aranyos helyen lyukadtunk ki: egy benzinkút mellett egy lány koktélokat árult – alkoholosat és alkoholmenteset is – egy kis bódéból, a benzinkút őrei pedig székeket hoztak nekünk.

Lomé a ghánai határon fekszik, és első benyomásra nagyon nyugodtnak tűnt – egyáltalán nem hozta egy nagyváros hangulatát. Reggel elmentem futni. A környékünkön sok gazdagabb ház volt, de mindenfelé kis földutak vezettek, a gyerekek már 7-kor iskolába igyekeztek, inkább egy falu benyomását keltette a város.

Úgy döntöttünk, hogy nem maradunk még egy éjszakát Loméban, hanem továbbvezetünk Kpaliméba. Előtte viszont szerettünk volna megnézni Anéhót, egy tengerparti városkát, amely körülbelül egy órára található Lométól, majdnem a benini határon (Ennyire keskeny az ország: 1–1,5 óra alatt át lehet rajta érni).

Nem volt éppen internetkapcsolatunk, így térkép alapján választottuk ki az útvonalat. Az N1-es út jónak tűnt, hiszen az ország főútján biztosan lehet haladni – gondoltuk. Ez sajnos nem így lett: az N1-es Lomé központi piacán vezetett át, ahol lépésben, vagy egyáltalán nem tudtunk haladni. Az árusoknak mindig arrébb kellett húzniuk a portékáikat, hogy mi és az a néhány taxi, ami szintén behajtott, tovább tudjunk menni. Több mint egy óra volt, mire átjutottunk a kb. egy kilométer hosszú szakaszon. Sokan segítettek nekünk, de az egész nagyon stresszes volt.

Így egy kicsit meg is csúsztunk időben, és végül csak Agbodrafoig jutottunk, amelynek egyik oldalán a Togó-tó, másik oldalán pedig a tenger található. A Togó-tó partján fekszik Togoville, amely egyrészt a templomáról, másrészt a voodoo vallásról híres. Ez az egyetlen hely a világon, ahol egy pápa meglátogatott és elfogadott egy animista szertartást (Togo nagy részén ma is a voodoo vallás az elterjedt, amit sokszor a kereszténységgel vagy az iszlámmal ötvöznek – erről majd később írunk bővebben).

Megnéztük a tavat, megebédeltünk, majd lementünk a tengerpartra. Már a parton is, és az onnan visszavezető kis utcácskákban is minden tele volt művészettel: érdekes szobrok, falfestmények voltak mindenfelé, ami nagyon tetszett.

Ami különösen megfogott Togóban, az az általános nyugalom. Bár a francia a közvetítő nyelv, meglepően sokan beszélnek angolul is, és az emberek nagyon kedvesek, szívesen megszólítanak minket. Már nagyon vártuk, hogy miket tartogat még számunkra ez az ország.