A 7 Legkedvesebb

Közép-Kalahári (Botswana)

A Közép-Kalahári Vadrezervátum (Central Kalahari Game Reserve) 52 800 km²-en terül el – a világ második legnagyobb vadrezervátuma, és egyben az egyik legeldugottabb hely, ahol valaha jártunk. Az UNESCO a különleges biodiverzitása és a San nép évezredes, a természettel harmóniában élő kultúrája miatt vette fel a világörökségek közé (sajnos azóta a botswanai állam többször is kitelepítette őket és korlátozza, hogy vadásszanak, így elvesztették hagyományos életmódukat. A hatalmas, félsivatagos–szavannás tájon sivatagi oroszlánok, leopárdok, hiénakutyák, gepárdok, elefántok és több ezer antilopfaj él – és időnként órák telnek el úgy, hogy egyetlen állatot sem látni.

A Kalahári igazi kaland azoknak, akik szeretik a vadon érzését. Hosszú, mély homokos utakon, akáciákkal, kiszáradt sós medencékkel és hatalmas völgyekkel tarkított tájakon vezet az út. Itt nincs bolt, víz, kerítés vagy luxuskemping: a hivatalos helyeken legfeljebb egy tűzrakóhely, egy elkülönitett rész egy vödörrel zuhanyozni, és egy „long drop toilet” vár, és éjszaka bármi – oryx, zsiráf vagy akár oroszlán – besétálhat a kocsid mellé.

Mi Ghanziban foglaltuk le a belépőt és a kempingeket, egy kedves hölgy összeállított nekünk egy 3 napos útvonalat, felhívta nekünk a vadőröket a kempingek miatt és bejelölt nekünk mindent egy térképen. Megkérdezte, hogy van-e műholdas telefonunk. Nem volt, ezért kaptunk egy jótanácsot: ha lerobbanunk, ne szálljunk ki, majd egyszer csak jön valaki… Nem hangzott túl megnyugtatónak, de ez jól összefoglalta, mennyire elhagyatott a hely.

A parkban több kempingben is aludtunk. Az első helyet például száz eland és kudu foglalta el, ezért inkább az őrök mellé költöztünk, ahol egy svájci–ausztrál társasággal táboroztunk együtt. Másnap a Piper Pan felé haladva találkoztunk egy dél-afrikai párral, akik szívesen megosztották volna velünk a kempingjüket – itt minden hely privát, sokan szeretik a magyánt, de sokan (beleértve minket is) örülnek, ha más is felbukkan a semmi közepén.

A napok melegek voltak (kb 30 fok), de éjjel 4 fokig hűlt a levegő, és csak körbevilágítva mertünk kiszállni a tetősátor mellől. A Deception Valley, Leopard Pan és Passage Valley közötti részeket bejárva rengeteg állatot láttunk: oryxokat, kudukat, zsiráfokat és sok kisebb ragadozót. A vadon kiszámíthatatlansága is része az élménynek: egy éjszaka valami felugrott a tetősátrunkra – nem tudjuk, hogy leopárd volt-e vagy csak gyöngytyúk –, de reggel friss leopárdnyomokat találtunk a kocsitól pár méterre – követtük reggel pár órán keresztül, de a gazdájával nem találkoztunk.

Bár nem minden nap láttunk sok állatot, pont ez tette különlegessé: itt tényleg keresni kell őket, és minden találkozás ajándék. A parkot elhagyva aztán még egy utolsó meglepetés várt: gepárdok szaladtak át előttünk az úton, majd néhány elefánt is már az aszfalton.

A Közép-Kalahári nem a „klasszikus szafariélmény”, van néhány lodge és szervezett szafari, de a legtöbben egyedül vágnak neki. Ez inkább egy nagy, nyers, felejthetetlen kaland – a világ egyik legutolsó helye, ahol valóban a vadonban lehetsz.

Ár (2025. június):

2060 BWP-t (164 USD-t), azaz 54.000 Ft-ot fizettünk (kártyával lehetett) 3 éjszakára (4 napra) 2 főre a kocsival együtt, ami ha jól emlékszünk, így állt össze:
-90 BWP (2200 Ft)/nap/autó belépő
-190 BWP (4670 Ft)/nap/fő belépő

-30 BWP (740 Ft)/éj/fő kemping díj

Az Kalahári élményünkről a teljes blogposzt itt található: https://eandatravel.com/150-154-nap-kozep-kalahari-botswana/

Majete Nemzeti Park (Malawi)

A Majete Nemzeti Park Malawi egyik legszebb és legsikeresebb természetvédelmi története. Nem nagy park, de az elmúlt húsz évben példás módon sikerült helyreállítani az élővilágát: a korábban kipusztult állományokat visszatelepítették, így ma már mind az öt nagyvad – elefánt, orrszarvú, bivaly, oroszlán és leopárd – megtalálható itt. Bár a nyílt szavannáknak köszönhetően a Liwonde az ismertebb, a Majete buja, erdős-zöld tájai, különösen a Shire folyó környéke, egészen más hangulatot adnak: intimebb, vadabb és békésebb.

A parkban egy közösségi kemping is működik, ahol a bevétel jelentős része közvetlenül a helyi közösséghez kerül – ezt különösen szerettük. Maga a kemping az egyik kedvencünk lett az egész utunk során: van egy jól felszerelt közös konyha, egy szépen kialakított pihenőhely, és a kerítésen túl egy itató, amelyet naponta látogatnak majmok, különböző antilopok, elefántok, sőt időnként leopárdok is. Mi kempingeztünk, de lehet bérelni szafari sátrakat, és bungalókat is (és a parkban van egy luxus szállás is nem messze a kempingtől). A hely nem teljesen biztonságos (bármelyik állat át tud ugrani a kerítésen), de épp ettől olyan izgalmas. Az estéket a kemping fenntartójával töltött beszélgetéseink tették különlegessé: sok mindent mesélt Malawiról, és megtanított minket a helyiek által imádott Bao játékra is.

A park bejárása a folyó mentén a leglátványosabb: krokodilok, vízilovak, hatalmas elefántcsordák és dús növényzet kísérik az utat. Mi is rengeteg elefántot láttunk, és egyszer meg is fordultunk egy csapat miatt – sok volt a kicsi, és nem mertünk áthajtani közöttük. A park belsőbb részeihez külön engedélyt kell kérni, mert ott már nincsen térerő, de ezek a távolabbi területek is gyönyörűen karbantartottak: jól jelzett utak, vadregényes itatók és hatalmas, nyugodt terek váltják egymást. Itt láttuk a gyönyörű sable antilopokat fekete és barna változatban, valamint hatalmas kafferbivaly-csordákat, amelyek mindig kissé fenyegetően méregetik az embert. Utolsó reggelen egy barna foltos hiénát is láttunk egy közeli itatóban.

A Majete nem feltétlenül az a hely, ahol minden percben állatokkal találkozol – de a zöld, vadregényes táj és az élővilág visszatérésének története miatt nagyon különleges élmény. Kicsit eldugott, nagyon barátságos és őszinte: pont olyan nemzeti park, ahol úgy érzed, igazán közel kerültél Afrikához.

Ár (2025 augusztus):
2 éjszakára (ami 3 teljes napot enged benn lenni a parkban) a közösségi kempingben 17 500 Ft-ot fizettünk 2 főre.

Ez így állt össze:

Belépő: 15 USD/éj (30 USD/éj a nemzetközi vendégeknek a belépő, de kaptunk kedvezményt)

Kocsibelépő: 5 USD/éj

Kemping díj: 10 USD/fő/éj

Összesen 90 USD-t kellett kifizetnünk, amit jó rátán váltottak át Malawi Kwacha-ra. Mi pedig nagyon jó rátán váltottuk a Malawi kwachát, így történt, hogy végül csak 17.500 Ft-ot fizettünk 3 napra/2 éjszakára.

A Majete élményünkről a teljes blogposzt itt található: https://eandatravel.com/day-233-235-majete-wildlife-reserve-malawi/

Kidepo Valley Nemzeti Park (Uganda)

A Kidepo Valley Nemzeti Park Uganda Északkeleti részén a Karamoja régióban helyezkedik el. A park a Morungole hegy lábánál elhelyezkedő hatalmas szavanna, ami átnyúlik Dél-Szudánba is. A legtöbb afrikai nemzeti parkot (Tanzániában és Kenyában nem jártunk nemzeti parkokban a költségkeretünk miatt) bozótos jellemzi, sokszor bár állatokat sokat láttunk, a természetet nem tudtuk szépnek nevezni, azonban a Kidepo a tökéletes oroszlánkirály érzést nyújtja. Én kétszer voltam a parkban, egyszer még az esős évszak kezdetén, amikor minden sárga volt, és a filmbeli szavanna elevenedett meg, most pedig Novemberben az esős évszak végén kizöldült minden, így is nagyon szép látványt nyújtva.

A park 1442 km²-en terül el, bár a Dél-Szudánhoz közel lévő részekhez a Kidepo folyó völgyébe külön engedély kell (és kb 1 nap odaérni), a szafarizás egy kis területre fókuszálódik a Narus folyó völgye köré, ami nem baj, hiszen az legtöbb állat arrafelé található.

Ahogy beértünk a parkba teljesen elképedtünk, ennyi állatot egy helyen még nem láttunk. A parkban 10–15 ezer kafferbivaly él, ami különösen meglepő, hiszen máshol – a Big Five egyik tagjaként – gyakran keresni kell őket, itt viszont úgy viselkednek, mint máshol a gazellák vagy impalák: mindenfelé ott vannak. A probléma csak az, hogy míg az antilopok ártalmatlanok, a bivalyok kifejezetten veszélyes állatok, így eléggé izgultunk, amikor egy-egy csorda között kellett áthaladnunk. Később megtudtuk, hogy nem a csordák a legveszélyesebbek, hanem a magányos, kitaszított hímek – szerencsére ők többnyire a sárban dagonyázással voltak elfoglalva.

A Kidepóban teljesen más antilopfajok élnek, mint amiket eddig megszoktunk. A legelterjedtebb a Jackson-féle hartebeest, amelyet korábban még soha nem láttunk. Különösen vicces látványt nyújtanak, amikor felmásznak a dombok tetejére, hogy onnan figyelmeztessék a többieket a közeledő ragadozókra. Hasonló megjelenésű, kissé barnásabb árnyalatú faj a topi. Végre sikerült nagyon apró termetű antilopokat is látnunk, főként oribiket (jellegzetes kis fekete pöttyel az arcukon), de lehet, hogy klipspringereket és dik-dikeket is. A személyes kedvenceim, a mocsári antilopok is nagy számban élnek itt, többféle nádiantilop (reedbuck) fajjal együtt, és rengeteg elandot is láttunk – ők a legnagyobb antilopfaj, akár 5–600 kilósak is lehetnek.

Ragadozóból viszonylag kevés van a parkban. Most nem volt szerencsénk, pedig az oroszlános és leopárdos sziklák környékét sokszor körbejártuk. Hét éve viszont még oroszlánkölyköket is láttam itt. A parkban él néhány gepárd, valamint több sakál- és rókafaj is.

Zebrákból és zsiráfokból bőven akadt, egy strucc is idetévedt a Kidepo folyó völgyéből. Elefántokat most nem láttunk, mivel a park nincs bekerítve, így inkább Karamoja végtelen szavannáin kerestek táplálékot – a helyi farmerek legnagyobb bosszúságára, akiknek éjszakánként lelegelik a termést. Mi is láttunk friss elefántnyomokat a parkon kívül. A híres Patas majmokkal is találkoztunk, akik a világ leggyorsabb majmai, akár 55 km/h-ás sebességgel is képesek futni a földön.

A Kidepo Valley Nemzeti Park azért is különleges, mert mintegy 300 vadőr dolgozik itt, főként a dél-szudáni orvvadászok miatt. Közülük húszat vezetővé is kiképeztek: 25 USD-ért körülbelül három órára fel lehet bérelni őket. Segítenek eligazodni, megmutatják, merre érdemes menni – mi magunktól nem mertünk volna letérni a kisebb ösvényekre –, és közben folyamatosan mesélnek az állatokról és a park működéséről. A mi vezetőnk Jennifer volt, aki elképesztő tudással rendelkezett, gyönyörű helyekre vitt minket, és nem mellesleg rendkívül kedves, pozitív személyiség volt.

Egy másik nagyszerű újítás a kijelölt vadkempingek rendszere. Vadőrök társaságában lehet kempingezni, fejenként 10 USD-ért. Két ilyen hely van: az egyikbe csak a kilátás miatt látogattunk el, itt találkoztunk Daniell-lel, és közösen fedeztünk fel egy leopárdteknőst. A másik, egy hegytetőn fekvő kempingben aludtunk gyönyörű kilátással, ahol Richard mesélt nekünk éjszaka a tábortűz mellett az életéről és arról, mit tanult az állatokról 25 éves pályafutása során.

Mindenki kivétel nélkül kedves és elképesztően felkészült volt. A Kidepóban töltött majdnem három nap nemcsak szakmailag és természeti szempontból volt különleges, hanem emberileg is sokat adott. Talán az utolsó afrikai nemzeti parkunk volt ezen az úton – és könnyen lehet, hogy az egyik legszebb és legemlékezetesebb mind közül.

Ár (2025. november):

Ez volt a legdrágább nemzeti parkunk, összesen 91.038 Ft-ot fizettünk 2 fő 2 éjszakára beleértve őrös vadkempinget és, hogy felbéreltünk 3 órára egy vezetőt. Összességében a költségeink így álltak össze:

40 USD/fő/24 óra belépő (2 napra fizettük ki)
50 USD egyszeri kocsi belépő (ugandai parkokban hivatalosan minden napra kéne fizetni, de itt ezt nem tartják)
40.000 shilling (4000 Ft)/fő/éj kemping díj (őrös vadkempingre is ez vonatkozik, 2 éjszakára fizettük)
25 USD 3 órára vezetőnek

A Kidepo élményünkről a teljes blogposzt itt található: https://eandatravel.com/299-300-nap-kidepo-valley-nemzeti-park-uganda/

Zinave Nemzeti Park (Mozambik)

A Zinave Nemzeti Park igazán különleges hely Mozambikban, főleg azoknak, akik szeretik a zöldellő tájat és a vadállatokat. Az N1-es főútról letérve, földúton közelítettük meg a parkot, ami már az első pillanattól felüdülés volt a kátyús országúthoz képest. A park területe eleinte nyugodt, de a látvány hamar lenyűgözött: elefántok, kafferbivalyok és számos antilop már az első percekben feltűntek.

A Zinave a Nagy Limpopo Határokon Átnyúló Természetvédelmi Terület (Great Limpopo Transfrontier Conservation Area) szerves része, amihez tartozik a Kruger Nemzeti Park is Dél-Afrikában és a Gonarezhou Nemzeti Park Zimbabwe-ben. A Zinave különlegessége, hogy a Gorongosa-val (Mozambik másik híres parkja) ellentétben itt engedélyezett a self-drive, vagyis saját autóval lehet bejárni a területet. A kinyomtatott térkép érthető, azonban csináltak egy új bevezető utat, ami a digitális térképeinken nem volt fenn, így kifelé eltévedtünk és 3 órát keringtünk. A park belépője rendkívül kedvező, és a kemping infrastruktúrája jól kiépített, zuhanyzóval, térképpel és tűzrakóhelyekkel. Bár eleinte azt mondták, a park felújítás miatt zárva van, kiderült, hogy önellátóként látogatható, így gyorsan bevásároltunk és nekivágtunk a felfedezésnek. Első este egy közeli vadkemping helyre vezettek minket, de második estére inkább bekéretőztünk a hivatalos kempingbe (ahová elméletileg a felújítás miatt nem mehettünk).

Az elefántok és bivalyok mellett orrszarvúakat is láttunk, sőt az óriás eland is feltűnt a távolban. Az erdős-folyós környezet, nagyon öreg óriás baobab fák és a zöld, vízzel teli itatók igazán egyedivé teszik a parkot, ráadásul a látogatók gyakran láthatnak krokodilokat és vízilovakat is (a kemping is egy folyóra néz). A park létrehozása 1973-ra nyúlik vissza, folyamatosan telepítik vissza az állatokat, így vált Mozambik első Big 5 (mind az 5 nagyvad megtalálható, azaz az oroszlán, leopárd, kafferbivaly, elefánt és orrszarvú is) parkjává.

A turizmus viszont még nem igazán indult el, így csak a kitartó látogatók juthatnak be, de éppen ez adja a hely varázsát: csend, zöld táj, sok állat és autentikus élmény saját autóval, távol a tömegturizmustól.

Ár: 16.860 Ft-ot fizettünk 3 napra/2 éjszakára/2 főre.A weboldal nem működik egy ideje, úgyhogy nem emlékszünk, hogy hogyan állt össze.

A Zinave élményünkről a teljes blogposzt itt található: https://eandatravel.com/215-216-nap-zinave-nemzeti-park-mozambique/

Etosha Nemzeti Park (Namíbia)

Az Etosha Namíbia (és egész Afrika) egyik legismertebb és legjobban kiépített nemzeti parkja, központjában a hatalmas, vakítóan fehér Etosha-sópan, amely különleges, szinte marsbéli tájat ad a parknak. A pan körül szavannák, nyílt füves területek és itatók sorakoznak, ahol az állatok könnyen megfigyelhetők, ez volt a dél-afrikai Krugeren kívül a legsikeresebb szafari élményünk, ha csak az állatokat nézzük.

Mások ajánlására az Etosha nyugati bejáratán, a Galton-kapun keresztül léptünk be a parkba, ami kifejezetten jó döntés volt: a kevésbé látogatott nyugati részen szinte minden itatónál rengeteg állatot láttunk. Már az első napon elefántcsordák, zebrák, zsiráfok jelentek meg, majd egy kitérő során gepárdokkal, vadászó oroszlánokkal és hatalmas zebra-csordákkal találkoztunk az Adamax-pan felé tett körön, ahol és a sópan látványa önmagában is lenyűgöző, a vakítóan fehér, szinte földöntúli táj különleges hangulatot ad az egész parknak.

Az Etoshában kb. 5 kemping található, közülük nagyjából 3-ban van szállás is. A kempingek drágábbak más afrikai nemzeti parkokhoz képest, de összességében még így is megérik: a belépő nem különösebben drága, ráadásul 26 órára érvényes, ami sok mozgásteret ad az önálló felfedezéshez. A kempingek általában nagyon telítettek, emailben lehet előre foglalni (és ki is kell fizetni), főleg namíbiai és dél-afrikai vendégekkel, az esték hangulatát pedig a mindenhol zajló braai-ozás (grillezés) határozza meg.

A kempingélmény egyik csúcspontja az éjszakai itató volt: egy este kilenc orrszarvút láttunk egyszerre inni (köztük kicsiket is), ami egészen kivételes élmény, ráadásul biztonságosan, a kemping területéről megfigyelve. Egy másik alkalommal még a kemping bejáratánál is orrszarvú legelészett, ami miatt kisebb torlódás alakult ki – ritkán lehet ilyen „késésre” fogni az érkezést.

Az Etosha kiváló első szafariélmény: jól kiépített utak (bár korrugáltak), könnyű tájékozódás, sok itató, változatos és gyakori állatmegfigyelés jellemzi. Ami néha hiányzik, az a teljes vadon érzet – időnként inkább egy hatalmas, jól szervezett természetes „állatkertnek” hat (még ha óriási is, több mint 22 000 km²). Mindezek ellenére az Etosha számunkra tökéletes belépő volt a nemzeti parkok világába, és remek alapot adott a későbbi, vadabb parkokhoz.

Ár: 49.380 Ft-ot fizettünk 2 napra/2 éjszakára 2 főnek

Belépő (24+2 türelmi órára): N$150 (2920 Ft)

Kocsibelépő (24+2 türelmi órára): N$50 (970 Ft)
Kemping/éj: N$460 (8940 Ft)

Az Etosha élményünkről a teljes blogposzt itt található: https://eandatravel.com/137-139-nap-etosha-nemzeti-park-namibia/

Kruger Nemzeti Park (Dél Afrika)

A Krugerről egy 20.000 négyzetkilométeres nemzeti park, ami évente kb 2 millió látogatót vonz (aminek 80%-a dél-afrikai). Kb. napi 25 euró a belépő, de ha benn éjszakázunk a parkban, akkor csak 1 napot kell kifizetni. 200 euróért lehet venni 1 évre szóló Wild Cardot, amivel korlátlanul bármelyik nemzeti parkban lehet tartózkodni Dél-Afrikában és Szváziföldön. A parkban van szupermarket, étterem, orvos (még fogorvos is), benzinkutak, és a főutak aszfaltozottak. Tényleg akár 1 évig is benn maradhatsz a parkban, nem kell miért kimenni.. Találkoztunk több emberrel, aki nagyon sokat volt benn, pl. egy spanyol pár mesélte, hogy 30 napig nem hagyták el a parkot.

40 km/órás sebességkorlátozás van érvényben a park területén, a kapu után pár kilométerrel mi is találkoztunk egy rendőrrel, aki sebességet mért – szürreális élmény volt ez, főleg hogy néhány hete még a Közép-Kalahári Nemzeti Parkban keringtünk, teljesen egyedül vadkempingezve. Először elvezettünk egy kis piknikhelyig, ahol mellettünk egy személyautóval érkezett pár villásreggelizett. Az őröktől béreltek gázfőzőt, amin bacont, kolbászt és tojást sütöttek, mellé pedig mimózát iszogattak. Mi közben egy gyors tésztát dobtunk össze. Furcsa volt látni, hogy az emberek mennyire nem félnek a piknikhelyeken: volt, ahol például egy hiéna sétálgatott (azoban néhány héttel utánunk egy leopárd megölt egy embert).

A kezdeti sokkok után elkezdtünk keresni olyan leágazásokat, ahol nemcsak útszéli itatókhoz lehetett letérni, hanem mélyebben be lehetett menni a parkba. Gyönyörű folyókat találtunk, és elképesztően sok elefántot, vízilovat, mocsári antilopot, kudut és más állatot láttunk – tényleg nagyon szép volt. Amikor visszatértünk az aszfaltútra, újra találkoztunk a tömeggel: mindkét délután láttunk leopárdot és oroszlánt is. Ez egyrészt jó élmény volt, nagyon vártuk már, hogy lássunk leopárdot, másrészt kicsit kiábrándító a hosszú sorban várakozni az autók mögött, hogy lássuk az állatokat, amiket láthatóan egyáltalán nem zavar a figyelem. A botswanai parkokban például az elefántokkal vigyázni kellett, mert tartottak a kocsihangtól, és sokszor inkább elhajtottunk mellettük óvatosan. Itt viszont simán meg lehetett állni egy elefánt és a borja mellett pár méterrel fotózni.)

A kempingek is megdöbbentőek voltak. 17:30-ig lehetett vezetni a parkban, mi pedig mindig kicentiztük és majdnem utolsóként értünk a kempingbe, így alig találtunk helyet, mert mások már napközben korán beálltak, hogy lefoglalják a jobb helyeket. A kemping maga olyan volt, mint egy divatverseny a lakóautóknak és elősátraiknak: sok közülük nagyobb volt, mint a pesti lakásunk, komplett konyhával, nappalival, ebédlővel, saját braai-al és rengeteg fényfüzérrel. Tényleg sokan beköltöznek a Krugerbe. Mi vicces látványt nyújtottunk, ahogy csak beálltunk a kocsinkkal – bár szerencsére volt rajtunk kívül még néhány egyszerű sátrazó is. Minden kempinghelyhez járt egy braai (faszenes grillező hely), így felvéve a dél-afrikai szokásokat mi is bevásároltunk. Az egyik este hátszínt, a másik este T-bone steaket vettünk (kb 1000 Ft-ba került két nagy szelet hús), mellé grillezett zöldségeket készítettünk (ez már kevésbé dél-afrikai szokás, mert náluk elég húsközpontú a braai), mindezt egy-egy üveg dél-afrikai vörösbor társaságában.

Nagyon jó volt ennyi állatot látni, tényleg egy nagyon kényelmes park a Kruger, de minket jobban megfogott Botswana természetközelsége. Ott nem egy nagy, kiépített állatkertben éreztük magunkat, hanem tényleg a vadonban.

Ár: 3 nap/2 éjszakára 2 főre összesen 58.000 Ft-ot fizettünk. Ez úgy állt össze, hogy:

535 Rs (10.000 Ft) 1 éjszakár (2 teljes napra) a belépő fejenként
az egyik kempingünk 1 kocsi + 2 főre 403 (7900 Ft), a másik 456 (8950 Ft) dél-afrikai rand-ba került

Mi nagyon utolsó pillanatban foglaltunk, így csak a 2 legnagyobb kempingben (Satara és Skukuza) maradt hely, de előre lehet foglalni a nemzeti park oldalán: https://www.sanparks.org/parks/kruger/accommodation

A Kruger élményünkről a teljes blogposzt itt található: https://eandatravel.com/174-177-nap-kruger-nemzeti-park-del-afrika/

Akagera Nemzeti Park (Rwanda)

Az Akagera Park 1934-ben jött létre, ez is egy Big 5 park, és rengeteg más állat, köztük 500 madárfaj él itt. Ruandának alapvetően erdős-dombos klímája van, ez a terület azonban egy „wetland”, azaz vizenyős élőhely. Az északi részen egy kis szavanna is található, így ez az ország egyetlen olyan helye, ahol szavannai állatok élnek, amiknek egy nagy része egyszer már kihalt, de nagy erőfeszítéseket tettek, hogy visszatelepítsék őket (pl. folyamatosan hoznak orrszarvúkat).

. Az Akagera drágább, mint az eddigi parkok, azonban az egynapos belépő itt is két teljes napra érvényes, ha az ember a parkban kempingezik (és még így is a töredéke a tanzániai vagy kenyai parkok árainak).

A parkba érve kaptunk egy kis eligazítást, majd indulhattunk. Ahogy vezetni kezdtünk, eleinte nem találkoztunk sok állattal, viszont amikor lementünk a tíz tó egyikéhez, rengeteg vízilovat, zebrát, mocsári antilopot, páviánt és más majmokat láttunk. Ajánlottak egy kört a park közepén, így arrafelé autóztunk, amikor egy hatalmas hím oroszlán sétált felénk 5–10 percen keresztül, mintha pózolna. A kinézett kör elején leopárdot is láttunk, de csak egy pillanatra, mert elfutott, később pedig rengeteg kafferbivalyt. A kemping felé menet egy hatalmas hím elefánt játszotta el ugyanazt, mint korábban az oroszlán. Nagyon sikeres első szafaris nap volt a szüleimnek. Este egy tóparti kemping egyedüli lakói voltunk. Mi a kocsiban aludtunk, a szüleim pedig béreltek egy előre felállított sátrat. Főztünk gyorsan vacsorát, de annyira sok bogár volt körülöttünk, hogy gyorsan el is mentünk aludni. A kemping nem volt teljesen körbekerítve, a tóban előttünk rengeteg víziló volt, mégis meglepően nyugodt éjszakánk volt.

Másnap az északi kapun szerettünk volna távozni, így végigvezettünk az egész parkon. Gyerekkoromban anyukám mindig azt mondta, hogy apa kedvenc állata az orrszarvú, és valóban: két alkalommal is sikerült meglátnia őket, bár nagyon messze voltak. Iszonyatosan szerencsések voltunk: például amikor a park kijárata felé haladtunk, a „de jó lenne még elefántot látni” mondat után nem sokkal elsétált előttünk egy, majd amikor azt mondtuk, „de jó lenne több elefántot látni egyszerre”, egy egész csorda bukkant fel, sok kicsivel. Valószínűleg első szafarizók kezdő szerencséjéről lehetett szó.

Ár: Ezt a szüleim fizették nekünk ajándékba, hogy 2 hétre csatlakoztak hozzánk. Ez lett volna a legdrágább parkunk, 290 USD-re, azaz akkori áron 98.000 Ft-ra jött volna ki, de egy nagyon szép, jól szervezett, kicsit sem zsúfolt parkról van szó, ahol láttuk a Big 5-ot, így összességében megéri.

100 USD/fő 1 éjszakára 2 napra a belépő

25 USD/fő 1 éjszakára a kemping díj

30 USD a sátorbérlés 1 éjszakára

40 USD/éj a kocsibelépő

A teljes élményünkről az Akagera Nemzeti Parkban itt olvashatsz: https://eandatravel.com/276-278-nap-akagera-nemzeti-park-ruanda/

+3 Ahol még jártunk és bent aludtunk

Moremi Nemzeti Park (Botswana)

A Moremi az Okavango-delta keleti részén található, nevét Moremi BaTawana törzsfőről kapta, akinek az özvegye (aki akkoriban irányított) a túlzó vadászat megelőzésére hozta létre a vadrezervátumot. Azért vadrezervátum, és nem nemzeti park, mert így a BaSarwa törzs továbbra is élhetett és vadászhatott a területen, saját fennmaradása érdekében.

A Moremi bár egy gyönyörű nemzeti park rengeteg állattal, azért nem került be a kedvenc nemzeti parkjaink közé, mert self-drive-ra, azaz azaz önálló vezetésre nem ajánljuk. Nekünk (azaz inkább nekem) itt történt afrikai utazásunk legfélelmetesebb élménye. Nem kaptunk térképet (azaz venni kellett volna elég drágán), hanem az offline térképünkre hagyatkoztunk, de a sok szafari kocsi nyoma teljesen eltűntette az utakat. Végül a saját kempingünkhöz is nagyon nehezen értünk el, amihez több hídon is át kellett kelnünk. A második híd leszakadt, ezért egy kerülőúton kellett átkelnünk egy kisebb vízfolyáson. Elsőre durvának tűnt, de Mezi jól vette az akadályt. A harmadik hídnál volt egy kemping, ott körbenéztünk, majd azt gondoltuk, hogy a hátralévő tíz kilométert a saját kempingünkig már gyorsan megtesszük. Azonban a negyedik híd is leszakadt. Ki volt ugyan írva, merre kell kerülni, de egy idő után eltűntek a jelek. Először egy óriási pocsolyán kellett átkelnünk: Ádám gyalog ment előre, hogy megnézze, mennyire mély. Iszonyatosan félelmetes volt rajta átmenni, de meglepődtünk, milyen könnyedén jutott át rajta Mezi. Ezután egy még sárosabb rész következett, ahol biztosak voltunk benne, hogy Mezi beragad, de ezt is sikeresen teljesítette. Ezután jött a legijesztőbb rész: közeledett a naplemente, mi pedig nem találtuk az utat. Féltünk, hogy vissza kell fordulnunk, de attól tartottunk, hogy azon az úton még jobban elakadnánk, és éjszakára a sárban ragadnánk. Nagy szerencsénk volt, hogy jött egy szafari kocsi, amelynek sofőrje megmutatta, merre kell mennünk.

Ezen kívül még az is kihívás, hogy a kempingeket hivatalosan befoglalják a nagy szafari társaságok, de kaptunk egy tippet, hogy direktbe keressük meg az ott dolgozó személyzetet, akik végül beengedtek minket.

A Moremit nagyon felkészülbe, vagy befizetett szafarin ajánljuk.

Ár: 59.000 Ft-ot fizettünk 1 éjszakára (2 teljes napra) 2 főre kempingezéssel együtt.

Az egész élményünkről a Moremi Nemzeti Parkról itt olvashattok: https://eandatravel.com/157-158-nap-moremi-nemzeti-park-botswana/

Milwane Nemzeti Park (Eswatini)

A Mlilwane Nemzeti Park kicsit kilóg a sorból, mert itt nem autós szafarin vettünk részt. Éjszakára kerestünk alvó helyet, így bukkantunk a parkra, ami egyébként nagyon aranyos volt. Nagyvadak nincsenek itt, ezért többféle túrát is lehet tenni gyalog, vagy biciklizve. Mi délután és másnap reggel is a „Víziló” nevű, 7 km-es útvonalat futottuk végig. Láttunk zebrákat, nyalákat, gnúkat, krokodilokat, gazellákat, és gyönyörű, dimbes-dombos, erdős környezetben jártunk. A kempingünk is szép volt, a nyalák gyakran bejártak hozzánk, este pedig a tábortűz mellé lösszebújva lefeküdt két varacskos disznó is.

Összességében egy nagyon kikapcsoló napot töltöttünk itt, kempinggel és belépővel együtt 10 000 forint alatt ki lehet jönni (de vannak olcsóbb és drágább bungalók is). Emiatt Dél-Afrikába utazó főként kisgyerekes családoknak (sokan voltak gyerekkel, akik nagyon élvezték az állatok közelségét) tudjuk ajánlani a kitérőt Eswatinibe.

Ár: 10.000 Ft-ot fizettünk 2 főre 1 éjszakára kempingezéssel együtt. Ez így állt össze:

90 lilangeni (1785 Ft)/fő/éj belépő
170 lilangeni (3375 Ft)/fő/éj kempingdíj

Az egész élményünkről itt olvashattok: https://eandatravel.com/201-204-nap-milwane-nemzeti-park-eswatini/

Hlane Nemzeti Park (Eswatini)

A Hlane Nemzeti Parkba is úgy keveredtünk, hogy alvóhelyet kerestünk. Gyorsan utánanéztünk, és kiderült, hogy ez Eswatini legnagyobb védett területe. Ráadásul a belépő és a kemping együtt is teljesen belefért a költségvetésünkbe – így nem sokat gondolkodtunk, irány a park!

Mielőtt elindultunk volna, még bevásároltunk egy kis húst és kolbászt, hogy búcsúzóul a dél-afrikai országoktól süthessünk még egy braai-t. A park első, úgynevezett „bemutató” részén rengeteg orrszarvúval találkoztunk – már ez önmagában nagy élmény volt. Láttunk egy nyalát is csontot enni, ami azért meglepő, mert ez már a harmadik növényevőnk volt, ami csontot evett, ami egy ritka jelenség – azért csinálják, hogy kálciumhoz és foszforhoz jussanak. Később kiderült, hogy egy kapun áthajtva sokkal nagyobb területet is bejárhatunk (a recepción azt mondták, hogy ahová be lehet menni, ott a kapu nyitva lesz, a többi pedig le van zárva). Ebben a részben kevesebb állatot láttunk, viszont sokkal változatosabb és zöldebb volt a táj. Sok parkban sajnos annyira elszaporodnak az állatok – főként az elefántok –, hogy mindent lerágnak, és emiatt sivár lesz a környezet. Nekünk jobban tetszettek azok a helyek, ahol kevesebb állat él, így kicsit keresni kell őket, de a táj üde és élő marad. Így sokkal kevésbé van óriás állatkert érzése az embernek.