Január 24-26: Leértünk Marrákesig 5 nap alatt. Két okból siettünk ennyire: az egyik, hogy előre kellett beszereznünk a nigériai vízumunkat, így 90 napunk van átérni Nigérián (és az esős évszak is közeledik a régióban). Ezért úgy döntöttünk, hogy Marokkóban csak olyan településeken állunk meg, amelyek útba esnek, mert egy nagyon érdekes és sokszínű ország, így megéri majd visszajönni hosszabb időre, hogy alaposan bejárjuk.

A másik ok az volt, hogy kicsit megcsúsztunk az indulással, és maratont szerettem volna futni (Eszti) január 26-án Marrákesben. Sajnos sérülés miatt a maraton most nem jött össze, de úgy döntöttem, hogy egy félmaratont így is lefutok. A félmaraton egyébként nagyon jó hangulatban telt, szép helyeken futottunk végig, a helyi lakosok kinn álltak az út szélén és biztattak mindenkit, időnként marokkói dobosok zenéltek nekünk.

Marrákes egyébként nagyon pozitív csalódás volt számunkra. Sokat lehet róla olvasni, hogy túl rámenősek az árusok, de nekünk nagyon jó tapasztalataink voltak, miközben sétálgattunk a végtelen souq-okban (bazárakban). A legtöbben kedvesen fogadtak, megkérdezték, hogy szeretnénk-e venni valamit, és pár mondatot beszélgettek velünk. A souq-okban gyönyörű árukat árulnak, azon viccelődtünk, hogy inkább elköltjük az összes pénzünket szőnyegekre és tárgyakra, és berendezünk otthon egy lakást.

A rámenősség hiánya viszont már nem mondható el a Jemaa el-Fnaa téren található street food árusokra. Kb. 100, számokkal jelzett árus pakol ki minden este, és a piacnak vannak tematikus részei (pl. kecskések, csigaárusok, fahéjas teaárusok), de a legtöbben ugyanazt a menüt próbálják eladni a külföldi és helyi turistáknak.

Ettünk húsnyársakat, de a kedvencünk a tajine köfte volt – ami egy tradicionális edényben (tajine) készített húsgolyó paradicsomos, fűszeres szósszal és tojással –, valamint a harira leves, ami egy kb. 200 forintba kerülő csicseriborsós, lencsés, fűszeres leves. Napközben megkóstoltuk a mechoui-t is születésnapi ebédemként, ami földalatti kemencében lassan sült bárány volt – belül nagyon omlós, kívül pedig ropogós.

A Jemaa el-Fnaa tér egyébként 2001 óta fenn van az UNESCO világörökségi listáján. A teret a 11. században hozták létre, és a kereskedelem, hagyományok és művészetek központja volt. Esténként a tér street food-os részét inkább a turisták látogatják, míg a másik részt főleg a helyiek. Itt minden megtalálható: kígyóbűvölők , végtelen számú énekesek és dobosok, mesemondók, valamint otthon készített ügyességi és szerencsejátékok (pl. ki kell csomózni egy csomót).

Marokkót és a marokkói embereket egyre jobban megszerettük, és bár Marrákes után már csak egy megállónk volt, megfogadtuk, hogy mindenképpen visszatérünk!