Február 7-8: A határ után kempinghelyet kerestünk Szenegálban. Egy iOverlander nevű alkalmazást használunk, ahol lehet megjelölni és kommentálni szállás-, kemping- és vadkempinghelyeket, ami nagyon hasznos volt az eddigi utazásunk során. Találtunk a határtól nem messze egy vadkempinghelyet egy pici halászfaluban a tengerpart mellett, ahol olvastuk, hogy egy kis bolt tulajdonosa szívesen főz vacsorát és körbevezeti az utazókat a faluban.

Nagy volt a forgalom, így későn érkeztünk meg, de Sarr így is fogadott minket a házában és rendelt nekünk vacsorát. Másnap reggel meglátogatott minket, és forró vízzel várt, hogy kávézzunk együtt, majd körbevezetett minket – megnéztük a tengerpartot és az újonnan épült halpiacot. Elmondta – azaz tört franciával és angollal, mutogatva kommunikáltunk –, hogy nemrég hatalmas vihar volt a környéken, és a szél lerombolta a boltját, valamint a kis éttermét, ahol halat szokott sütni. Ennek ellenére továbbra is szívesen látja az utazókat, akik a falujában szeretnének megpihenni egy éjszakára.

Sarr ajánlott egy tengerpart menti utat, amelyen leértünk Lompoul-sur-Mer-hez, egy másik halászfaluba a parton , ahol már jártunk két éve. Lompoul a sárga homokdűnéiről híres, ami egyáltalán nem jellemző Szenegálra. Pont piacnap volt a faluban, így nagyon érdekes volt lejutni a tengerparthoz – végtelen színes áruson keresztül kellett átverekednünk magunkat! Egy kis helyen végre megittuk az első sörünket is két hét után, hiszen Marokkóban csak drágán, Mauritániában pedig szinte egyáltalán nem (csak a főváros nagykövetségi negyedében) lehetett alkoholt inni.

A képek Lompoulból a mostani és a két évvel ezelőtti utazásunkból származnak.