Február 8-9.: Lompoul-sur-Mer-ből Dakarba vezettünk. Szerettük volna most kihagyni a fővárost, mivel tudtuk, hogy a befelé vezető úton nagyon nagy a forgalom, és két éve már eltöltöttünk itt három napot, de muszáj volt bejönnünk, hogy hétfő reggel lepecsételtessük a Carnet de Passage-unkat (lényegében egy útlevél az autónak, amely a letett kaucióval garantálja, hogy nem fogjuk eladni a kocsit, hiszen nem fizettünk importvámot), amit a kis határon nem tudtak megoldani.

Dakarba befelé tényleg óriási volt a forgalom, viszont nagyon érdekes volt látni, ahogy az út átalakul egy nyüzsgő piaccá – az eladók hangosbemondón keresztül árulták különböző portékáikat . Sikerült este hét óra körül beérnünk a városba, így útba ejtettük kedvenc halas helyünket Yoffban, a tengerparton. Mivel sötétedés után a dagály teljesen elönti a kis éttermeket, tudtuk, hogy sietnünk kell. A különböző éttermek faszénen grillezett halat kínálnak, amelyet grillezés közben fűszeres páccal kenegetnek. Köretként sült krumplit és különböző hagymás salátákat adnak hozzá.

Yoff a kedvenc részünk Dakarban, mert ha az ember átverekszi magát a külvárosi piacos részeken, utána Dakar félszigete már nagyon modern és gazdag, míg Yoffban még mindig érezhető az afrikai, kissé káoszos hangulat. Két éve ezen a részen szálltunk meg, most viszont nem tudtunk szállást foglalni, mert ahol korábban aludtunk, ott az árak több mint ötszörösére drágultak. Ennek egyik oka lehet, hogy nagyon kitisztították a strandot – két éve még hatalmas problémát jelentett a szemét, most viszont szinte teljesen eltűnt, és az emberek már a vízben is fürödtek. Ez egyébként egész Szenegálra igaz: jól látható, hogy rengeteg energiát fordítottak a hulladék összegyűjtésére és elszállítására.

A tengerpart esti élete viszont mit sem változott. Dakar egy hosszú partszakasz mentén terül el, és estére megtelik élettel: gyerekek és fiatalok (de nem csak ők) kint fociznak, futnak, edzenek, míg a párok és családok sétálnak, piknikeznek, halat vagy különféle utcai ételeket esznek. Nagyon megtetszettek nekünk is a nők által árult snackek: egyik este egy baobabos pohárkrém-szerű édességet ettünk, ami nagyon finom volt, másnap pedig mangót kértünk, ami nagy meglepetésünkre egyszerre volt édes, sós és csípős – ezt elég nehezen szoktuk meg.

Végül a város egyik gazdagabb lakónegyedében találtunk egy olcsóbb szállást, ahol egy kedves család az egyik szobáját adta ki utazóknak. Nagy szerencsénkre volt mosógépük, amit használhattunk, majd elsétáltunk Afrika legnyugatibb pontjához. Dakar nagy része modern lakóövezet, így maga a séta kevésbé volt érdekes, ezért a legnyugatibb pont után úgy döntöttünk, hogy inkább visszatérünk Yoffba, nézzük az embereket és eszünk egy finom halat.

A képek mind Dakarban készültek, és saját felvételeink, viszont köztük vannak olyanok is, amelyek két évvel ezelőtt Dakarban és az Île de Gorée-n készültek.