Február 10-12.: Dakar után Casamance felé vettük az irányt. Casamance-t Gambia választja el Szenegál északi részétől, így vagy Gambián keresztül, vagy egy hatalmas kerülővel lehet csak megközelíteni. Mi úgy döntöttünk, hogy Gambián keresztül megyünk, és egy éjszakát ott alszunk egy Soma nevű kisvárosban. Sajnos elkapott minket egy vírus , így kevésbé tudtuk élvezni az utat, de még így is tetszett, hogy végre mindenkit értettünk, hiszen itt nem francia, hanem angol a közvetítő nyelv.

Gambiából átlépve ebédeltünk egyet Ziguinchor-ban, Casamance fővárosában, majd tovább indultunk egy Kachiouane nevű kis helyre, amely a tengerparttól homokos úton megközelíthető, és 10 kilométerre található egy folyó partján.

Casamance-ban 1982 óta szeparatista mozgalmak működnek, ezért a magyar kormány a régiót I. – látogatásra nem javasolt területként sorolja be. Valójában azonban nagyon ritkán történik bármi ezen a területen, és ha mégis, az általában a régió keleti részén fordul elő (és nem turisták ellen). Ennek köszönhetően Casamance valójában az ország egyik legbiztonságosabb része az utazók számára. (Ez a besorolás számunkra különösen bosszantó, mert sok olyan afrikai ország, amelyet jelenleg más európai kormányok is biztonságosnak nyilvánítanak – és amelyeken mi is átutazunk –, a magyar besorolás szerint még mindig nem javasolt utazási célpont. Sok esetben ezek az utazási figyelmeztetések évek óta nem lettek felülvizsgálva. Ennek ránk nézve is lehetnek következményei: ha például egy ilyen helyen megbetegednénk vagy balesetet szenvednénk, az utasbiztosításunk nem térítené meg a költségeket.)

Casamance egyébként Szenegál egyik legnépszerűbb turistacélpontja, hiszen az északi szavannával ellentétben itt gyönyörű tengerpartok, zöld erdős környezet, folyók, mangrove erdős csatornák és a híres casamance-i vendégszeretet várja a látogatókat -. (Eszti már járt itt korábban egy Abéné nevű kis faluban a tengerparton, és volt olyan este, hogy két különböző helyen is várták vacsorával.)

Kachiouane-ban egy nagyon aranyos kis szálláson töltöttünk el 2,5 napot egy bungalóban, főként a vírussal küzdve. A szállást egy család üzemelteti nyolc testvérrel, ezért nagyon hangulatos volt – esténként a tábortűz körül doboltak. A casamance-i falvakban még Afrika megszokott lassúságához képest is olyan érzés, mintha megállt volna az idő. Főként függőágyakban feküdtünk, bissap (hibiszkusz) juice-t ittunk, baobabot ettünk, és a gyerekekkel játszottunk, akik nagyon kíváncsiak voltak a kocsink oldalán lévő matricáinkra. (Minden látogatott országban ragasztunk egy zászlót a kocsi oldalára.)

Kachiouane után 10 kilométerrel a tengerparti Diembérengben is megálltunk ebédelni, ahol nagyon tetszett, hogy a két hatalmas fa körül szerveződik az élet; az egyik körül az idősek ültek és beszélgettek, a másik fa körül pedig a “főtér” és a piac volt található.

A képek most és Eszti korábbi casamance-i látogatásán készültek.